Már egy évtizede a munkám a hobbim, a különleges magyar fajtákért dobog a szívem. Egyik kedvenc idézetem: az vagy, amit megiszol. Az elmúlt években folyamatosan kerül vissza a köztudatba az organikus borászokadás, ahol többek között a minimalizált kénhasználat vagy a vegyszermentesség a fő alapelv. Én is valahol a klasszikus, agyagedényben történő érlelésben, illetve az elegáns hordóhasználatban látom a megoldást a felgyorsult, uniformizált, modern borászkodással szemben. A bor számomra attól lesz különleges, hogy egy adott borvidékhez, vagy azon belül egy adott terroirhoz köthető. Egy jó villányi portugieser számomra óriási kincs. Sok borászat újra foglalkozik a több ezer éves múlttal rendelkező „narancsborral”, vagy éppen a pét-nattal, ami szintén érdekes kísérlet. Szívügyem ezen kívül a jó pezsgő is, kíváncsian várom, mikor fogjuk Champagne színvonalát akár csak megközelíteni.