Sánta Zoltán
DipWSET, nemzetközi borakadémikus, WSET-oktató, szakíró, szaktanácsadóA Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Egyetemén megszerzett nemzetközi újságírói diplomával a zsebemben közel másfél évtizedet dolgoztam a nemzetközi kapcsolatok területén, majd a hangversenyszervezés és művészközvetítés világába kóstoltam bele az Interkoncert vezérigazgatójaként. A zene, az opera iránti szenvedélyem azóta sem lankadt.
Több mint egy évtizedig a Magyar Tudományos Akadémia volt a munkahelyem; 2009-ben szerveztem meg először az “MTA Bora” bormustrát, és még ebben az évben elkezdtem borismereti tanulmányaimat a Borkollégiumban, majd 2013-ban a ruszti Osztrák Borakadémia elvégzése után átvehettem WSET diplomámat és a titulust igazoló oklevelet. Immáron hat éve tanítok a Borkollégiumban, 2014 óta pedig az Osztrák Borakadémia közép-és kelet-európai diplomásainak munkáját is koordinálom. Rendszeresen publikálok szaklapokban és szaktanácsadóként több hazai borverseny szervezőjeként és bírájaként is tevékenykedem.
A tiszta, profin elkészített, de egyéniséggel is rendelkező borokat szeretem. Néha a picit túlzó alkohol vagy a maradékcukor sem probléma. Mégis: inkább fehérbor-párti vagyok. Itthonról rajnai rizling, hárslevelű, kéknyelű, egy-egy szép furmint vagy olaszrizling is jöhet minden mennyiségben. Ha vörös, akkor legyen kadarka vagy kékfrankos.
Érdekes és tanulságos kóstoló volt. Találkoztunk ugyan kitűnő borokkal is, de nem rejthetem véka alá csalódottságomat, hiszen e borok egytől-egyik díjnyertes vagy tanult kollégák által ajánlott tételek voltak. Ehhez képest nagyon sok hibás palack került a bizottság elé, mind a fehérek, mind a vörösek között. Vakon kóstoltunk, de néha egyöntetűen “termőhely-, mi több, termelőspecifikus illat- és ízhibák” jelenlétére gyanakodtunk, s ez sajnálatos. Kitűnt, hogy boraink érlelhetőségével is gondok vannak, de ami ennél is szembetűnőbb volt sokszor, a fajtajelleg teljes hiánya. Elég sok olyan bort kóstoltunk, ahol a bírálóknak semmiféle “kapaszkodót” nem adott a termelő. Az aszúk, mint általában, most is jól szerepeltek, de, bár elsősorban fehérborosnak tartom magam, a kékfrankosok és a bikavérek között válogatnék most, ha tehetném.